Számos cég most próbálja ki először a home office-t. Noha évek óta megvan ennek lehetősége, ám technikai, anyagi, kényelmi, vagy egyéb okokból sokan, még a kipróbálására sem voltak nyitottak. A kialakult helyzet, azonban most esélyt adott arra, hogy másképp gondolkodjunk és működjünk, ami viszont egy nagyon fontos kérdésre világít rá: bízunk magunkban és munkatársainkban? Hol van a vezetői bizalom?
Vannak vezetők, akik napi szinten folyamatosan és tudatosan törekedtek a bizalmon alapuló kapcsolat kiépítésére, Ők azok, akik nyugodtak a mostani, komfortzónán kívüli helyzetben, hiszen tudják mit várhatnak el önmaguktól és kollégáiktól. Azok viszont, akik a mindennapi feladataik mennyisége, típusa vagy bármely más ok miatt nem jutottak el idáig – véleményem szerint természetes és érthető módon – kételyt, bizonytalanságot, bizalmatlanságot, félelmet… éreznek, mert a mindennapi kontaktusok során eddig használt eszközök, úgy mint közvetlen kapcsolattartás, irányítás, kontroll… egyik napról a másikra elvesztek. A felismerés hirtelen jön: hiányzik a bizalom.
A kétely, vagyis az, hogy vajon “tényleg megfelelően/időben… dolgoznak-e a kollégák otthon” hajlamossá teheti a vezetőt arra, hogy a home office-ban dolgozó munkatársaival kapcsolatos észlelései, érzései és gondolatai tovább homályosodjanak… Azonban az éremnek két oldala van, mert a helyzet esély arra, hogy a vezető tanuljon önmagáról, a helyzetről, és munkatársairól. Pontosabban vezető és munkatársai most együtt, egymást támogatva bizalmat építve eljuthatnak oda, hogy a legjobbat hozzák ki magukból: növekedhetnek, fejlődhetnek.
Kb. öt éves lehettem, amikor megtanultam biciklizni. Rendkívül vékony és törékeny kislány voltam, ezért Apám pótkereket szerelt a kis piros bicajom hátsó kerekének két oldalára azért, hogy tapasztalatot szerezzek és elkezdjek bízni magamban. Amikor úgy látta, ez már megvan, elérkezettnek látta az időt arra, hogy levegye a pótkerekeket. Egy hosszú karót erősített az ülésem mögé, ami segítette őt abban, ha jobbra vagy balra dőlnék, akkor ő a megfelelő pozícióban tarthasson. Részletesen elmagyarázta mire figyeljek, majd meglökte a bicajt azzal az üzenettel, hogy “ügyes kislány vagy, menni fog”!
Először nagy léptekkel gyalogolt mellettem és tartotta a biciklit a karó segítségével. Később már kocogott, aztán ahogy ráéreztem az egyensúly ízére egyre gyorsabban tekertem, ő meg csak loholt utánam, hátha megbillenek. Ő hitt és bízott bennem, én pedig tudtam, hogy el fog kapni, ha zuhanok. Mindkettőnknek figyelni kellett a másikra és tanulni azokból a hibákból, amik később a sikerig vezettek. Apám elfogadta, hogy nagyon gyenge és törékeny vagyok, de azt is tudta, hogy nem fogom feladni. Annak ellenére, hogy értettem mit kell tennem számtalan hibát követtem el, mégis számítottam és számíthattam rá.
Pár hét gyakorlás után eljutottunk oda, hogy már csak állt a járda szélén, és várta, hogy mindaz, amire eddig tanított egyedül és magabiztosan menjen… 40 év telt el azóta, de ezt a tapasztalatot soha nem fogom elfelejteni!
A home office-os helyzet pont olyan komfortzóna elhagyást és tanulást jelent most, ahogy annak idején biciklizni tanultunk.
A bizalom építése és megerősítése, elveszett és elvesztett bizalom esetében kifejezetten lassú, azonban pont a kialakult helyzet az, ami támogatja a folyamatot, hiszen a vezető és munkatárs egymásra vannak utalva. Munkatársnak ebben a helyzetben éreznie kell, hogy vezetője bízik benne, fontos számára. A bizalom, a folyamatos figyelmen (nem megfigyelésen!) és megértésen keresztül épül, ami nem feltétlenül egyetértést jelent a vezető részéről. Vezető figyelme a munkatársra irányul, arra, hogyan érez, gondolkodik viselkedik a másik, és annak hibái ellenére látja azt is, milyen szerethető, pozitív vonásai és tulajdonságai vannak. Véleményét, érzéseit vagy akár botlásait elmondhatja a munkatárs és ha ezért nem is kap dicséretet, mégis azt érzi, hogy őszinte lehet. Szükséges a visszajelzés, a kiszámíthatóság és következetesség, valamint annak érzése, hogy ebben a helyzetben nem egyedül, hanem együtt vannak benne.
Azt gondolom, kezdeti lépésként ezeken érdemes elgondolkodni még akkor is, ha már kiépült bizalmi kapcsolat van vezető és munkatársai között. Jóból, mindig lehet jobbat csinálni!
Tedd meg magadért!
