A mediáció – másként közvetített tárgyalás – olyan strukturált alternatív konfliktus feloldási technika, melynek során a mediátor a felek közt közvetítve segíti a feleket a mindkét fél számára megfelelő, elfogadható megoldás megtalálásában.
Azoknak ajánlott, akik a mindennapjaikat érintő munkahelyi, családi, párkapcsolati vagy egyéb területen felmerülő nehézségeiket egy külső szakértővel kívánják megvitatni. A mediáció tehát kiválóan alkalmas a vállalaton belüli és kívüli konfliktusok és viták rendezésére.
A mediáció során a konfliktusban állók közötti kommunikáció és kapcsolat javul, képessé válnak meghallani a másik által elmondottakat. A mediáció eredményeként a felek képessé válnak a saját valódi érdekeik, szükségleteik megfogalmazására, a másik fél álláspontjának megértésére, elfogadására, és egy közös megállapodás létrehozására.
A mediáció elsődleges célja nem az, hogy ki mit tett a másik ellen, mi a konfliktus története, hanem azzal foglalkozik, hogy mire van szükség a jövőben a konfliktus megoldásához és a rövid vagy hosszú távú együttműködéshez.
A mediáció előfeltétele, hogy a felek önként vegyenek részt benne, hisz annak folyamán olyan megoldásra próbálnak jutni, amelyet mindkét fél egyenlőképpen magáénak érez. Önkéntes a mediáció abban az értelemben is, hogy bármelyik fél, bármikor úgy dönthet, hogy abbahagyja. Azt is jelenti az önkéntesség, hogy egyedül a felek dönthetnek afelől, hogy milyen kérdésekben milyen megoldásokat tartanak elfogadhatónak, vagy milyen engedményeket hajlandók tenni.
Az emberi szükségletek alapvető érzelmekhez kapcsolódnak. A mediátor feladata, hogy segítse a feleket abban, hogy felismerjék az érzelmeik mögött meghúzódó szükségleteket (pl. félelem érzése – biztonság szükséglete, bánat érzése – önbecsülés szükséglete). A mediáció során a mediátor segítségével azon dolgoznak a felek, hogy a felismert szükségleteik kielégítése érdekében a jövőben milyen pozitív változást hoznak létre a kapcsolatuk vonatkozásában.
A mediáció a viselkedési szabályokra vonatkozó megállapodással indul, amikor a felek elfogadják az alábbiakat: Fontos az egymás tiszteletben tartása, meghallgatása, a sértő kifejezések használatának mellőzése. A mediáció során, ha az indulatok túlzottan elszabadulnának, a mediátor erre hivatkozhat, ugyanakkor mivel a mediáció során érzelmekkel dolgoznak, nem kell az indulatokat visszafojtani. Sok esetben hasznos, ha az indulatok felszínre kerülnek, mert segíti a feleket abban, hogy megértsék egymást.
A mediátor kérdésekkel feltárja a pozíciók mögött meghúzódó érdekeket. Ezzel a pozícionális alkut érdekalapú tárgyalási helyzetbe fordítja át.
A mediáció elindítja a megakadt kommunikációt, javít a kapcsolaton, még akkor is, ha nem születik megállapodás.
Mindenki érdeke hangot kap a mediációs ülésen. A döntést maguk a felek hozzák meg, így magukénak érzik az eredményt, ezzel elkötelezetté válnak a megszületett megállapodás iránt.
A mediátor nem hoz döntést, nem nyilvánít véleményt, a döntés joga végig a felek kezében van.
A mediáció időkorlátja 3 óra. Állhat a mediáció több ülés sorozatból is, de ez mindenképpen töredéke a bírósági tárgyalások időszükségletének, annak ellenére, hogy a mediációval töltött idő lehet hosszabb, mint a tárgyalóteremben töltött idő, de az egyes ülések között eltelt idő lényegesen kevesebb, mint a bírósági eljárások esetén.
Minden résztvevőre, a mediátorra és a felekre vonatkozik a titoktartás kötelezettsége, így a mediációs ülésen elhangzottakról csak a megállapodás formájában kerül ki információ.
A közvetítőnek a felek közti párbeszéd segítése a feladata. Az őszinte beszélgetésnek az is feltétele, hogy a felek egyenlő mértékben tudják érdekeiket kifejezni, egyenrangúak legyenek. Az egyenlőség megteremtése a mediátor feladata.